"Oly furcsák vagyunk mi emberek,
Az egyik szemünk sír, a másik nevet,
Egymásról azt hisszük boldog talán,
S irigykedünk egy-egy vidám szaván.
És nem vesszük, ó dehogy vesszünk észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe." 

"Ha bánat dúlja lelkedet,
Ha szíved sajogva ég,
Ne mondd el senkinek
nehogy gúnyolva légy.
Ne lásson át a folyókon
a kíváncsi tömeg.
Mosoly lebegjen ajkadon,
Ha vérzik is szíved."