A Végtelenek heten vannak, és angolul mindannyiuk neve „D”-vel kezdődik.

A legidősebb Destiny, vagyis Végzet. Könyvében MINDEN benne van, de nem lapozhat előre.

Rögtön utána született Death, Halál. A legenda szerint mindenki kétszer találkozik vele. Először a születésénél, ahol Halál valamit súg neki, és persze másodszor, utoljára az élete végén. Hagyomány lett, hogy a halandók félik Halált, pedig ez régen nem így volt.

Őt Gaiman nem a tipikus-borzalmas csuklyás kaszásként ábrázolta, hanem egy aranyos, fiatal gót lányként. A szerző legnagyobb meglepetésére rengeteg hálálkodó levelet kapott, mert az olvasók e Halál-kép segítségével tudták feldolgozni szeretteik elvesztését. Megnyugtató volt számukra a gondolat, hogy ez a kedves lány kíséri ki szeretteiket az életből, nem pedig egy arctalan rémség arat az emberek között.

Utána következik Dream, vagyis Álom. Ő Morpheus, avagy a Homokember (Sandman). Birodalma az álmok, a képzelet világa.

Majd megszületett Destruction, Pusztulás is. Körülbelül 300 évvel ezelőtt úgy döntött, lemond a saját birodalmáról, így azóta a pusztítást nem irányítja senki. A következő végtelen Desire, Vágy. Ő képviseli mindazt, amire az idők során emberek és egyéb lények vágytak.

Vágy ikertestvére Despair, Elkeseredés. Mondják, a birodalmában számtalan ablak van, amelyek a mi világunkban található tükrök hátoldalai. Előfordulhat hogy, ha tükörbe nézel, Elkeseredés néz vissza rád.

A legfiatalabb Végtelen Delirium, aki valaha Delight, Öröm volt, de senki sem tudja, miért tébolyodott meg és alakult át.